2012. április 30-án a balatonszemesi Kistücsök étteremben jártunk. Már tavaly is kinéztük magunknak a helyet, azonban akkor nem sikerült asztalt foglalnunk, most viszont a jó idő miatt a terasz is nyitva volt, ráadásul ebéd- és vacsoraidő közötti időpontra jelentkeztünk be, nem volt akadálya a „tesztelésnek”.
A Kistücsök akár egy lehetne a rengeteg egyszerű és mindennapi balatoni kisvendéglő közül, az országút mellett fekszik, barátságos terasszal, hivalkodástól mentes kis belső térrel. Hogy mégsem tartozik az átlaghoz, az egyből kiderül, ha valaki felüti a 2009-2012 közötti éttermi kalauzok, minősítő könyvek bármelyikét, hiszen a Kistücsök mindegyik összevetésben Magyarország legjobb 20 étterme között foglal helyet, többnyire ráadásul az első 10-ben.
Az első benyomás kedvező, hiszen – bár a kiírás szerint csak a teraszról tudunk belépni, a belső étterem ajtaja zárva – egyből megszólít a pincér, küldi az asztalfoglalásért felelős kollégát, aki néhány másodperc után mutatja is a helyünket. Minden a helyén van, ami egyből feltűnik számunkra, hogy ekkora vendégszám mellett többnyire feleekkora személyzetet szokhattunk meg. Itt a kb. 20 asztalra minimum 10 főnyi személyzet jut, 6-7 pincérrel, 2 csinos kislánnyal, akik elsősorban a tálalásért, valamint az asztalok leszedéséért lehetnek felelősek, egy fizetőpincér hölggyel, és meg kell említeni, hogy a tulajdonos, Csapody Balázs is folyamatosan figyeli a tevékenységeket. Ha új vendég érkezik, és senki nem fogadná néhány másodpercen belül, akkor köszönti őket, leül a törzsvendégek asztalához, ha invitálják, üdvözli az ismerős arcokat, kiad néhány utasítást, ha valamelyik pincér „tanácstalan” lenne.
A pincérektől megkapjuk az étlapot, rövid idő múlva felveszik az italrendelést, majd egyáltalán nem tolakodóan, de megkérdik, hogy sikerült-e már választani. Körte- és bodzaszörpöt rendelnénk, előbbi nincs, így két bodzát kérünk, amit egy literes kancsóban hoznak ki. Kis csalódással indítunk, mert a többi asztallal ellentétben mi nem kapunk jeget és gyümölcsös díszítést, ettől függetlenül a szörp finom, az illata is remek. Közben kapunk egy étvágygerjesztő falatkát, nyúlpástétomot házi kenyérrel. Kedves (és manapság már elvárható) figyelmesség, az ízétől nem vagyunk elájulva, de kellemes étvágygerjesztő.
Előételt csak én fogyasztok, kérek egy csirkemájast, levendulazselével. Ez 10-ből 9 és fél pontot kap, mert a csirkemájas pástétom jellegű, elolvad az ember szájában, a tetején a saját zsírja megdermedve, mellé a levendulazselé enyhén édes íze tökéletes ellenpólus, még a kis saláta is fantasztikus ízeket kap a balzsamecettől. A tökéletességhez csak az hiányozna, hogy a kenyér meleg legyen, de ezzel nem is foglalkozunk, mert nem is hittük volna, hogy ilyen jó kis előételt lehet készíteni egy kis csirkemájból.
A főétel pisztrángfilé tökmagolajos-csicseriborsós cukkínisalátával, valamint borjúpaprikás galuskával. Mindkettőre elmondható az, amit minden egyes fogásnál megcsodálunk; gyönyörű a tálalás. A pisztráng omlós, finom, a mellé felszolgált saláta megfelelően ízesített, tökéletes harmóniát ad a halnak. A borjúpaprikásban más helyekkel ellentétben nincs semmiféle oda nem illő anyag, színhús, és biztos, hogy tényleg borjú, nem egy öreg marha adta a húst hozzá. Amit negatívumként lehet említeni, hogy akármennyire is képzavar, tökéletessége mellett nem adott semmilyen pluszt, különlegességet. A hal kap 9 pontot, a borjú pedig 8 és felet. A borjú mellé elfogyasztott tejfölös uborkasaláta viszont – amit a pincérünk ajánlott hozzá – megérdemli a 10 pontot. Sokan azt gondolják, hogy a tejfölös uborkasaláta az csak egy kis tejföl és szeletelt uborka, de ez nem így van. Aki nem hiszi, annak irány a Kistücsök! Majd – bár ezt akkor még nem tudjuk – következik a délután fénypontja, a két desszert. Az egyik a napi ajánlatból rizsdesszert tejcsokoládé fagylalttal, a másik kávékrém házi csokoládé fagylalttal. Az előbbire csak kötözködésképpen adunk 9 és fél pontot, mert a fagyi állaga már kicsit olvadt volt, az utóbbinál viszont hiába próbálkoztunk, képtelenek voltunk hibát találni, kerek 10 pont.
Kérjük a számlát, amit a tulajdonos tesz elénk, olyan szavak kíséretében, amit mindig szeretnénk hallani: „kérem, ellenőrizzék a számlát, hogy minden rendben szerepel-e rajta, és majd a kolléganőmnél tudnak fizetni, ha mindent rendben találnak”.
Természetesen a számlával minden rendben volt, 11.600 Ft volt a korai vacsora vége, bőven megérdemelték a valamivel 10% feletti borravalót (13.000 Ft mindennel együtt), és gyakorlatilag tökéletesen elégedetten álltunk fel az asztaltól elismerve, hogy igazuk volt azoknak, akik a Kistücsök éttermet Magyarország egyik legjobbjának találták, mert nekünk is csak szökőévente jutott ilyen gasztro élményben osztályrészünk. Ja, és még valami: a tulajdonos minden megnyilvánulásán azt láttuk, hogy szeretné tökéletesebbé és tökéletesebbé tenné a kis éttermet és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy azzá váljon. Nincs kétségünk abban, hogy akárhányszor fogunk ide ellátogatni, rosszabb nem lesz, csak egyre jobb...
A pontozás:
Hely: 10 pont (kis citromfa az udvaron, semmi sznobizmus, semmi hivalkodás, ízléses berendezés, makulátlan tisztaság, magától értetődő módon minden vendég után cserélt abroszok)
Kiszolgálás: 9.5 pont (szinte minden tökéletes, semmi sürgetés, gyors, de nem kapkodó kiszolgálás, maximális udvariasság, a tulajdonos kitüntető figyelme, az egyetlen apró megjegyzés, hogy a pincérek egy kicsit többet mosolyoghatnának, a fegyelem néha nagyon spártainak tűnik)
Ételek, italok: 9.5 pont (ami nem különlegesen fantasztikus, az egyszerűen csak hibátlan…)
Tálalás: 10 pont (láthatóan nem csak az ízekre figyelnek oda, nemzetközi színvonalú az étkek kinézete)
Ár / érték: 10 pont (ennyiért többnyire egy átlagos helyen lehet elfogyasztani egy – fogalmazzunk így – két és félfogásos vacsorát, illetve egy ilyen színvonalú helyen minimum másfélszer ennyit kell általában fizetni)
Összességében: 49/50 pont – ennél jobban nem is indulhatott volna a blog…
