2012. július 19-én a bajánsenyei Határcsárda éttermet választottuk ki magunknak, őrségi vendéglátónk, Farkas Laci javaslata alapján.
A hely nem hivalkodó, mi több, valószínűleg elsősorban nem is a turistákra számít. Egy hátsó udvarban lehet leparkolni, a terasz tiszta, helyiek nézegetik az igencsak gyér utcai forgalmat. Igaz, az ebédidő már elmúlt, délután 3 óra körül jár az idő, ennek ellenére meglepő, hogy csak a panzió részen látunk turistákat, az étterem gyakorlatilag üres. Ez nem feltétlenül jó ajánlólevél, de az Őrségben vagyunk, itt ettől még nyugodtan lehet kiváló egy étterem.
Már akkor sejtettem, hogy jó választás volt, amikor a teraszra kiülve legalább 4, nyújtózkodva akár 6 gólyafészket is sikerült belátnunk. A fiókák többnyire még csak gyakorlatoztak, a közeli villanyoszlopokig merészkedtek, míg a szülők a réten gyűjtötték nekik a kaját. A kis gólyák türelmesen vártak, így tettünk mi is, amikor pincérünk felvette a rendelést.
A pincér nem udvariatlan, kedvetlennek sem mondanám, inkább szótlannak. Leteszi az étlapot, megkérdezi, hogy italt hozhat-e, minden rendben van, de nem az a barátkozós típus. Itt az Őrségben még nem veszik olyan komolyan a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, úgyhogy a teraszon (a bejárattól 5 méteren belül és túl egyaránt) gond nélkül rá lehet gyújtani, amíg az ember várakozik és nézelődik.
Megérkezik az italunk (egy Cola és egy ásványvíz, valamiért most még a kedvenc limonádé-tesztemet is elfelejtettem, pedig ideális lenne, hiszen nincs az étlapon). Pincérünk felveszi a rendelést, egy őrségi gombaleves az egyik oldalra, egy komolyabb étel; egy fatányéros nekem… A fatányéroson szerepel a dödölle, amit nem szabad kihagyni egy őrségi étteremben, olyan ez, mint hogy Párkányból sem távozunk juhtúrós galuska nélkül, Prágában is eszünk knédlit mindenhol.
Az őrségi gombaleves tisztességes adag, és mivel a gomba ára valószínűleg nem közelíti meg a budapesti elit-piacok árszintjét, ezért a legolcsóbb levesek közé tartozik itt – megjegyzendő, hogy a halászlé-kínálatot leszámítva 450 Ft a legdrágább leves… A fatányéros Budapesten nyugodtan elmehetne kétszemélyes fatányérosnak is. Van rajta három db kis csevap a hozzá tartozó ajvárral, grillezett karaj, néhány szelet rostonsült csülök és természetesen megfelelő adag dödölle.
Két személyre bőven elegendő az adag, de nem megyünk el úgy az étteremből, hogy ne kóstoljuk meg a szintén híres őrségi hajdina málét. Hát, ez nem egy nagy eresztés. Óriási adag, egy teljes palacsintasütőnyi, én csak két falatot eszem belőle, szilvalekvárral lecsúszik, de részemről felejthető. Az én csekély fogyasztásom ellenére azért szinte így is elfogy az óriás adag desszert. Kávéval zárom a kellemes ebédet.
A számla az egyik legkellemesebb meglepetés, bár az árlapból már sejthető volt a végeredmény: a gombaleves, a fatányéros, a szilvalekváros desszert, a két üdítő és a kávé összesen 3.500 Ft, borravalóval 4.000 Ft. Gyors fejszámolás után arra jutunk, hogy ez máshol, hasonló kategóriájú étteremben 5.500 Ft alatt nem jött volna ki.
A pontozás:
Hely: 5.5 pont (Kellemes környezet, gólyafészkek, kockás terítős, inkább sörözgetős. A mellékhelyiség is inkább kocsmára emlékeztet, a benti pult szintén. Ettől függetlenül nem rossz, de átlagosnál nem is sokkal jobb.)
Kiszolgálás: 5 pont (Átlagos, erre sem tudnék jobb jelzőt mondani. Pincérünk komoly és kimért volt, ugyanakkor korrekt.)
Ételek, italok: 7 pont (Kellemes ízek a levesnél, finom főétel, a desszerttől viszont nem voltam elájulva, ott egy pont biztos elveszett.)
Tálalás: 6.5 pont (Semmi komolyabb extra, de nagyon tisztességes iparosmunka.)
Ár / érték: 7 pont (Ha az érték nem is volt osztályon felüli – különösen igaz lehet ez egy Kistücsök-poszt után – ez az ár feltétlenül megér egy átlag feletti pontszámot, hiszen nagyon elégedetten álltunk fel az asztaltól.)
Összességében: 31/50 pont – Ezt az éttermet is csak ajánlani tudjuk, különösen akkor, ha valaki extra olcsón szeretne valami finomat enni.
